2014. január 17., péntek

TALÁN!!!!!!

Közel hozzád,mégis távol tőled.De örökké melletted!
Ezt sose felejtsd el..


Belegondoltam. Talán tényleg csak egy ember voltam az életébe,aki átsuhant anélkül,hogy bármi féle üzenetet hagyott volna távozása után? Talán nem.. Talán neki is megvannak a szép emlékek,amik bennem is élnek örökké,és talán ő is elgondolkozik : mi lett volna ha. 
Ez is egy olyan dolog,ami talán soha nem fog kiderülni. 


"Amit nem tudsz talán nem fáj,de amit nem értesz,az rohadtul tud fájni.."


Egyszer úgyis megértem.Rájövök mindenre. Hogy tényleg azért engedett-e el,hogy nekem jobb legyen..Vagy csak saját maga érdekelte-e.Csalódtam már benne,nem is keveset. De talánez csak a látszat..Talán én is csak annyit látok,amennyit a többi ember?A felszínt..Tényleg nem ismertem valójában.De tudom,hogy azért nem ,mert nem hagyta.


Talán,de csak talán..az egész valódi volt.Az egész rólunk szólt,a mi mesénk volt.Egymásért voltunk..Talán. Ez tényleg az volt aminek hittem. És ha az volt..
Akkor igen : ez az igaz szeretet.

2014. január 7., kedd

Engem nem érdekel a pénzed, nem kellenek ajándékok. Kicsit duzzogva, de beletörődök hogy nem lehetsz velem minden nap. De nem azért mert hisztis volnék, hanem egyszerűen csak mióta ismerlek, NAGYON SZERETLEK!

2014. január 6., hétfő

Hiányoznak a melléd fekvős, hozzád bújós pillanatok. Hiányzik ahogy rám nézel. Hiányzik, hogy hozzám érj, hogy magadhoz húzz, hiányzik az ölelésed. A csókod. Ahogy a levegőt veszed. De leginkább az hiányzik, aki vagy, mikor velem vagy - és ami én vagyok, mikor melletted vagyok.
Tudom, hogy totál el vagyunk cseszve, oké? Ösztönösen cselekszem, indulatos vagyok, és te úgy fel tudsz bőszíteni, mint senki más. Az egyik pillanatban úgy viselkedsz, mintha gyűlölnél, a másikban szükséged van rám. Soha, semmit nem tudok úgy csinálni, ahogy kell, és nem érdemellek meg… de a francba is, szeretlek! Jobban, mint az életben valaha is bárkit vagy bármit. Amikor mellettem vagy, nincs szükségem piára, vagy pénzre, vagy verekedésre, vagy egy éjszakás kalandokra… nincs szükségem másra, csak rád. Csakis rád gondolok. Csakis rólad ábrándozom. Te vagy, akit akarok.

Minden este lefekvés előtt Rád gondolok. Elképzelem, hogy itt vagy velem. Az egyik kezeddel átkarolsz, a lábaink összeérnek. Aztán megcsókolod a nyakam és így alszunk el. Ez ringat álomba.

2013. december 27., péntek

Hittem már azt, hogy szerelmes vagyok. csalódtam és éreztem úgy, hogy vége a világnak. aztán jöttél te és mindent felkavartál. amiről eddig azt hittem, hogy szerelem volt, az semmi ahhoz, amit most irántad érzek. semmi vagy a többi nem volt szerelem. azt hiszem, ez sokkal több annál. nem tudom egy szóval kifejezni, hogy mit érzek irántad. nem is lehet, ezt nem. amikor meglátlak, szinte már hallom, ahogy felgyorsul a szívdobogásom. a testem görcsben van és az ajkam akaratlanul is mosolyra húzódik. ezt a mosolyt egyszerűen nem tudom levakarni magamról. amikor megölelsz, nem csak a gyomromban, hanem minden kis porcikámban pillangók repkednek. amikor a szemedbe nézek, nem tudok megmozdulni. amikor elmész, óriási ürességet hagysz magad körül. olyankor nem tudok enni, inni, sőt nevetni sem. legszívesebben minden beszélgetésnél rád terelném a szót. amikor a múltkor megfogtad a kezem, remegni kezdtem és igen, ott voltak megint a pillangók. a szívem már veszélyesen gyorsan vert. azt hiszem, hogy beléd betegedtem. nem tudom kifejezni szebben. amikor velem vagy, teljesen a hatásod alá kerülök és ez komolyan megijeszt. hívhatod szerelemnek.
Tudom, hogy nehéz velem. tudom, hogy néha beléd marok egy-egy szavammal vagy tettemmel, sőt néha úgy érzem még a pillantásommal is bántani tudlak. kérlek, bocsáss meg érte. pedig nagyon szeretlek. szeretnék a menedéked lenni, hogy hozzám menekülj, ha a világ bánt és nem akarom, hogy én bántsalak és otthontalanul bolyongj. néha kicsit megőrülök, de ez nem változik. kérlek, legyél velem türelmes. ígérem, nagyon foglak szeretni cserébe.

2013. december 23., hétfő


Azokon a napokon, amikor éppen csak összefutottunk, mindig erősebb voltam, mint a többi átlagos napon. Azokon a napokon, amikor rám mosolyogtál, úgy éreztem nincs lehetetlen. Azokon a napokon, amikor beszélgettünk is,táncoltam a tükör előtt, énekeltem a zuhany alatt, nevettem a testvérem faviccein, és ezerszer meghallgattam a dalt, amit te mutattál.Azokon a napokon amikor hozzám értél, bolondot csináltam magamból ismeretlenek előtt,elmondtam az embereknek mennyire szeretem őket, és nevettem míg a könnyem ki csordult. Azokon a napokon... csak miattad: tényleg önmagam voltam.♥

2013. december 15., vasárnap

Kiskoromban :
-rá akartam ülni a felhökre.
-'megkerestem'a sziárvány végét.
-x.et tettem a szúnyogcsípés helyére.
-anya gyógypusziján múlt az életem.
-fújj.oztam ha egy pár csókolózott.
-hittem a mikulásban.
-versenyeztettem az esőcseppeket az ablakon.
-rajzoltam a bepárásodott üvegre.
-megnéztem hány éves az alma.
-a napocskát mindig a lap szélére rajzoltam. :)

Lesznek akiket megbántasz úgy, hogy észre sem veszed. Lesznek, akik úgy bántanak meg hogy fogalmuk sem lesz róla. Lesznek, akiket barátnak hittél, de saját maguk előtt is elbuknak. Lesznek akik ellenségnek látszanak, s ők állnak melléd a bajban... Lesznek útonállók, bliccelők, átutazók... Lesznek akiket nevetve, s akiket sírva hagysz ott egy-egy állomáson. Mindig, mindennek célja van... fáradalmas , izgalmas utazás az élet. S ha találsz egy útitársat, aki végigkísér rajta, elértél mindent, amiről mások csak álmodoznak..." ♥ ♥ ♥ *.*